Sasha előtöri

Név: Sasha Lupinien

Faj: Ember (vérfarkas)

Előtörténet:

1989. április 20. megszokott nap volt, azt az apróságot leszámítva, hogy valamikor hajnaltájban csendült fel először a kis Sasha ordítása. Ekkor született meg Marsielle-től nem messze egy birtokon. Édesanyja Francoises Vontier, édesapja pedig az orosz származású Boris Lupinien. Érdekes páros voltak, rá lehet fogni, hogy a kapcsolat érdekházasság, ugyanis Borisnak egyszerűen kellett a papír, hogy az országban maradhasson, Fracoises-nak pedig jól jött a tehetős férj, ugyanis a férfi nem kis vagyonnal hagyta el Oroszországot. Azért ettől függetlenül nagyjából meg voltak, persze külön hálószoba és nem túl nagy családi idill, de azért a pici lány élete nem indult rosszul. Egyértelműen a dadájának köszönhette ezt, Agnes egyszerűen mindig kimentette a leányzót, ha a szülők veszekedtek, vagy egyszerűen csak vigyázott rá, hogy kimaradjon a kellemetlenebb jelenetekből és persze szép gyerekkort adott neki. Ahogy Sasha cseperedett egyre inkább érezte, hogy a család, amiben él nem igazán mondható igazinak, és kezdte egyre rosszabbul érezni magát, a dada jótettei ellenére is. Az anyja azt akarta, hogy igazi úrikisasszony legyen belőle, mindig egyenes hát, mindig választékos beszéd, és persze majd valami gazdag fiúhoz menjen hozzá, akit kinéztek neki. Az apja pedig kellőképpen vasmarokkal fogta, csak akkor lehetett igazán felszabadult, amikor nem volt otthon, és Agnes megengedte, hogy kedvére szaladhasson, játszhasson, amerre szeretne. Nem igazán voltak sokáig barátai, hiszen magántanártól tanult, egy úrikisasszonyt mégsem küldhetnek szimpla iskolába.

11 éves korában kezdtek megmutatkozni mágikus képességei, és persze ennek következtében még inkább önbizalom-hiányossá vált. A varázslás nem igazán az ő asztala és mivel amúgy is rémesen ügyetlen, így csak még több okot adott az apjának, hogy ha összetört egy drága vázát, akkor pofon legyen a vége. Hiába bizonygatta, hogy nem direkt volt, vagy hogy majd megpróbálja megjavítani, vagy...a zsebpénzéből kifizeti, egyik sem hatott. Minden ilyen jelenetnek egyszerűen sírás volt a vége, és ahogy nőtt egyre inkább dacosan vágyott el a helyről, ahol sosem volt elég jó. Több tartást, több óvatosságot, több figyelmet...mindig mindenből többet. Egy évvel később aztán bentlakásos iskolába küldték, afféle leányneveldébe. Rémesen utálatos hely volt, végképp mindent szabályszerűen és már a dadája sem volt ott, hogy segítsen és kicsit kibillentse a kellemetlen hétköznapokból. Szigor, egyenruha minden mennyiségben.

Tizenhárom évesen szökött meg először, mert egyszerűen elege lett, hiszen akárhogy próbált nem tudott változtatni az ügyetlenségén, és lássuk be nem kifejezetten képezett varázsló, hiába próbálta elsajátítani a pálcával varázslást, nem ment jól. Akkor kapta meg a legdurvább verést az apjától, konkrétan napokat töltött a gyengélkedőn az iskolában, azután, hogy Boris távozott. Ez mondjuk nem arra ösztökélte, hogy maradjon, korántsem. Amikor jobban lett, pár hét múlva megint lelépett a csoporttól, amikor a városban mentek persze párban, ahogy illik. Valamivel jobban kitervelte az egészet, vitt magával ételt és megtervezte, hogy merre lépjen le. Vonat stb. valami úton módon Bulgáriába keveredett el. Nem igazán javultak a dolgok, ugyanis egyedül volt, egy idő után a félretett pénz is elfogyott és már-már felmerült benne, hogy szégyenszemre hazamegy, amikor egy kedvesnek tűnő fickó szólította le Szófia egyik félreeső kis utcáján. Tény, hogy eltévedt, és az is, hogy már késő este volt, de elég naiv volt ahhoz már akkor is, hogy a fickóval tartson, aki azt mondta mutat neki egy helyet, ahol aludhat. Fáradtan és elcsigázottan ez elég jól hangzott.

Minden bizonnyal sejthető, hogy egy férfi mit is akart egy fáradt fiatal lánytól egy sötét utcán...nem kifejezetten beszélgetni. Miután egy sötétebb sikátorba vezette el, azért már kezdett gyanús lenni a helyzet, de nem volt lehetőség kihátrálni. Ügyetlenségének hála úszta meg talán ép bőrrel az egészet, bár alig emlékszik az egészre, mert nagyon beverte a fejét. A fickó már épp a sliccét kezdte el lehúzni, ő pedig csak riadtan hátrált, amikor a kukák közül valami nagy és még ijesztőbb vetődött elő. Erőteljes nyálcsorgatással, hangos üvöltéssel vetette rá magát a fickóra. Sasha egyszerűen befagyott a látottaktól, igen ennél még az a nyavalyás lánynevelde is sokkal jobb volt. Egyszerűen átkozta magát, hogy miért is jött el. Támadója ájultan kenődött neki a szemközti falnak, ő pedig csak állt, miközben a hangosan ziháló vérfarkas egyre közelebb került hozzá, még a lélegzetét is visszatartotta, hátha akkor hamarabb vége lesz az egésznek és túl lesz rajta. Szem becsuk, és már csak az ütést érezte, felsikoltott, ahogy az éles karmok belevájtak a vállába, aztán minden elsötétült. Hátraesett, be a kukák közé, már nem láthatta, amikor megjelent a kis utcában a vadász, aki elkapta a bestiát. Jó eséllyel nem szúrták ki hogy ott van, ami jó, hiszen bőven van rá esély, hogy ha rájönnek, hogy megkapta az átkot, akkor nem engedik el. Ki tudja mennyire voltak inkvizítor jellemek.

Majd fél nap eltelt, mire magához tért, a seb a vállán, kifejezetten nem volt jó állapotban. És még mindig baromi éhes volt, bár legalább aludt egy nagyot. Jó jelen állapotában ez annyira nem ért sokat. A legnagyobb szerencse, talán életében a legnagyobb nem sokkal később érte. Erősen szétcsúszva lépdelt a kis utcácskákon, épp egy pékség előtt elhaladva, ahonnan sötét hajú, magas férfi lépdelt ki. Elég nagy adag kenyérrel és péksütivel volt megrakva, mintha minimum egy Falkának vitte volna a reggelihez valót. A farkasgazda könnyedén megérezte a vérfarkas harapást, és nem volt kérdés, hogy a fiatal leányzót a szárnyai alá veszi, hiszen megtette ezt már sokakkal. Sasha elég gyenge volt ahhoz, hogy esze ágában se legyen ellenkezni, ha rosszakaró a fickó...akkor se tudott volna mit tenni ellene, szóval igazából már minden mindegy alapon ment vele. De nem lett baj, Peter és Ella és a Falka könnyen befogadták, ellátták a sebet, és egyszerűen segítettek neki átvészelni a kezdeti időszakot, az első teliholdtól iszonyatosan rettegett. De a kedves társaság miatt hamar elfogadta a sorsát. Megismerte Jeremy-t, Carlt, és kezdtek a dolgok jóra fordulni. Családja lett, olyan, amilyen soha nem volt, szerető, óvó család.

Tizennégy évesen került hát a Falkához, amikor is új élet kezdődött a számára. Azért persze itt is történt kellemetlen dolog, de nem olyan szintű, mint otthon, vagy az leányneveldében. Egyre jobban megismerte új családját, és fiatal kis fruskaként az ügyeletes szépfiú könnyedén elcsavarta a fejét. Carl remek srác volt, tizennyolc éves, tapasztaltabb, idősebb, rámenős, így aztán hamar belehabarodott. Sok időt töltöttek együtt, viszont Carl már elég régen volt a Falkával, egy egyre többször hangoztatta, hogy Peter már idős, és talán nem neki kellene az Alfának lennie, mert nem biztos, hogy megtudja védeni a Falkát. Hiába próbálta lebeszélni erről, egyik reggel arra ébredt, hogy a fiú már megtette a lépést. Kihívta Petert párviadalra. Simán veszített, hiszen a farkasgazda nagyon is erős, azért tudta mindig is védeni a családot. Carlnak távoznia kellett, de a megalázó vereség után amúgy sem maradt volna. Új családja és új szerelme között kellett választania, és hiába döntött végül úgy, hogy Carl-lal megy, elhagyja a Falkát, pár nap múlva arra ébredt, hogy a srác már elment. Valamikor éjszaka. Ella fogta vissza, hogy ne menjen utána, butaság lett volna, de hát lássuk be, fiatalság, bolondság.

Visszazökkent, pár hónap alatt elfelejtette a dolgot, aztán a Falkához került Emma, majd nem sokkal később Adam és Meld is. Kialakult egy egész jó kis baráti társaság, hiszen hasonló korúakként jól megvoltak egymással. Sok évet volt a Falkával, tényleg a legjobb dolog az életében, hogy sikerült hozzájuk keverednie, és még az sem zavarja már egyáltalán, hogy vérfarkas. Petert ténylegesen az apjának tekinti, Ellát pedig afféle anyuka, nővérpótléknak, akikkel mindent meg lehet beszélni.

Aztán Jeremy a Nezába vágyott, így hát ő is jött, és szépen sorban elindulva a lánc, a többiek is. A történet persze nem akad meg itt, bonyolult szerelmi szálak zavarnak be, no meg az ellenséges Falka, vagy ki tudja kicsoda is előkerült, de...mégse lehetne szebb az élet jelenleg. Mindentől függetlenül boldog, van szerető családja, és még szerelme is.